abban a pillanatbanm még nem tudhattam, nem lehettem biztos benne hogy meddig fog ez a románc működni köztünk. nem is igazán románc volt ez. lehet hogy csak túl értékelt rajongás.
másnap szinte arcba csapott a nagy hír. josh mindenkinek elmondta. mindenkinek az ég világon. mind a 3254 tanuló tudott róla, kivétel debby smith a matek szakkör vezetője, mert ő otthon volt lázasan. ezt a hatalmas értékű információt a pletykák barlangjában az első emeleti női mosdóban sikerült megtudnom két hányinger között. az alsóbb éves kislányok hihetetlen kárörvendéssel a hangjukban visitoztak h ki mondja el hamarabb debbynek. persze nem tudhatták hogy néhány méterre melletük ott fekszem a wc padlóján görcsbe rándulva.
mindenki tudta az összes tanár diák, sőt még a takarító személyzet is. azt hittem a terhességem lesz életem legnagyobb szégyene, de tévedtem. ennél rosszabb dolgok egyszerűen már nem jöhettek. és mégis. ez szinte már sors szerű volt.
épp órán ültem másik 40 emberrel mikor hirtelen josh rontott be.
- tanár nő! elnézését kérem, de nagyon fontos közlendőm van.- ezzel felém fordult-
Laura McGregor, életem szerelme, gyermekem anyja, a világon mindennél jobban szeretlek és arra kérlek légy a feleségem.
persze mondanom sem kell h a teremben hatalmas csend támadt. egyszerűen a föld alá kellett vna süllyednem, ehelyett csak feláltam és odamentem joshoz
- josh, te idióta barom. csak hogy tudd. az életben nem leszek a feleséged, és tudd meg h te vagy a legnagyobb seggfej az egész világon.
az osztályhoz fordultam:
- csak hogy kiegészítsem az eddig is elég szaftos pletykákat: nem önszántamból feküdtem le ezzel a senkiházival, hanem megerőszakolt mert nem bírta az agyát a nadrágjában tartani.
joshoz már csak egyetlen mondatot szántam, de csak suttogva mondtam, hogy még megalázóbb legyen:
- most hogy ezt ilyen szépen bevallottad mehetek a rendőrségre feljelentést tenni.
suttogásom kegyetlen és hideg volt. annyira közel mentem a füléhez amennyire csak lehetett, ajkam súrolta a fülét amitől megborzongott.
mivel tudtam hogyha elmegyek az a megadás jele lenne arra gondoltam hogy nem teszek ekkora szivességet joshnak ezért szép nyugodtan visszaültem a helyemre. annak ellenére hogy kívülről nyugodtak tűnhettem belül forrongtam és azt hittem felrobbanok. hogy lehet valaki ennyire aljas? erre a lépésére egyáltalán nem számítottam. eddig is tudtam hogy nem szabad bízni az emberekben, de megint ellágyultam. megint megynyíltam egy embernek, és ez hiba volt. egy nagyon nagyon hiba. többé nem teszem. erős leszek és nem hagyom magam.
az osztályt egy meglehetősen feszélyezett hangulat kerítette hatalmába. senki nem mert egy szót se szólni. josh kővé dermedten állt a ajtóban én pedig nyugalommal teli tartással ültem a padomban. josh nem szólt semmit, egyszerűen mint a szárnyaitól megfosztott pillangó elment. hatalmas fájdalmat okozott nekem, és még nem kapta meg. amúgy nem voltam már akkor sem bosszú álló típus, de most, mikor tomboltak a hormonjaim egyre csak az elégtételen gyötörtem a fejem.
